Nagy csodálkozásomra elég hamar elment a tegnapi nap. Miután Rika elment a saját szobájához, utána nem sokkal megérkeztek a szobatársaim. Mind nagyon kedvesek, de nekem valami hiányzik… A zene… Szerencsémre hoztam magammal a gitáromat, így mikor ők elmentek felfedezni a kolit, én csendben, nyugodtan, magamban játszhattam. az új számomon dolgoztam, de mivel az ágyamon pont háttal ültem az ajtónak, nem vettem észre a benne álló srácot: Takaya Raito-t.
- Nem rossz… Ahhoz képest, hogy mindenkinek neki mész, és mindenkit idegesítesz, jól játszol. Neked egyesekkel ellentétben tényleg itt van a helyed. Üdv, Takaya Raito.
- Öhm… köszi. Szia, én Takahashi Lea vagyok. És ha szerinted annyira jól játszom, esetleg megmutathatnád te is, mit tudsz – ezzel felálltam, de a gitáromat azt nem adtam neki egy könnyen.
- Te ezt most komolyan mondtad? Ahhoz képest, hogy gólya vagy, nagyon nagy a szád. De igaz is, végül is honnan tudhatnád, hogy én idén diplomázom.
- Nem tartozom feléd tisztelettel. Sem semmivel. Nem miattad jöttem ide, hanem a zeném miatt. 5 éves korom óta játszom gitáron. Előbb tudtam játszani, mint írni, olvasni.
- Tényleg nagy a szád… Ez tetszik. Kérem a gitárt.
- És ha nem kapod meg?
- Akkor elveszem. Erőszakkal. Ezt gondolom nem szeretnéd. Vagy talán mégis?
- Bocs, de meg tudom védeni magam.
- Hidd el, velem szemben nincs esélyed. Na, ide adod, vagy sem?
- Parancsolj, őméltósága egokirály – mondtam gúnyos vigyorral az arcomon.
Aztán elkezdett játszani… Énekelt is hozzá… Elképesztő volt… A hangja, a játéka, a mozdulatai… Fantasztikus. Csak álltam ott, megrökönyödve, leesett állal, mint egy rakás szerencsétlenség. Több percen át játszhatott, mikor pedig befejezte, megszólalt.
- Szóval? Elnyerte a tetszésedet, kishercegnő?
- Ez… Elképesztő volt. Nagyon jól játszol…
- Köszönöm. Na leülsz végre, hogy tudjak veled két normális szót váltani, vagy még állsz ott egy kicsit, és kötekszel egy felsőssel?
- Rendben…
Majd leültem mellé, és órákon át beszélgettünk. Közben a lányok visszajöttek, de volt még valami dolguk, ezért gyorsan le is léptek.
- Na, nekem sajnos lassan mennem kell. Valami körbevezetés lesz a suliban, és a zenei tagozat gólyáit nekem kell körbevinnem…
- Basszus! A körbevezetés! Azt hiszem jobb, ha belehúzunk, különben elkésünk.
Ezzel összeszedtük a cuccainkat, és sprinteltünk a suli felé. Szerencsére még korábban is érkeztünk egy kicsivel, de hogy ne legyen feltűnő, hogy együtt vagyunk, ezért én előre mentem.
A nap további része hamar elszállt, a „túra” eléggé leszívott minket, hogy este szó szerint bezuhantunk az ágyba. Az előérzetem beigazolódott: Tényleg érdekes év elé nézek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése