Reggel... Ma kezdődik a tanítás. Tegnap körbevezetés után megkaptuk a tankönyveket is, az egyéb kellékeket pedig mivel már be kellett szerezni, ezért nem volt akadálya a kezdésnek. Úgy volt, hogy együtt megyünk a szobatársaimmal, legalább a kapuig, de úgy döntöttem, hogy korábban megyek. A fülembe raktam a fülhallgatóm, összeszedtem a cuccom, és elindultam. Éppen, hogy csak kitettem a lábam a koliból, Rika jött szembe velem.
- Jó reggel, Lea. Hogy vagy?
- Rika-senpai, jó reggelt! Jól vagyok, köszönöm. Bár egy kicsit izgulok. És te?
- Én nagyon jól vagyok, köszöm. De kérlek ne szólíts többet Rika-senpainak. Csak simán Rika.
- Rendben... Rika - válaszoltam mosolyogva.
- De tényleg, te hogy-hogy ilyen korán? Az előadások 9-kor kezdődnek, most pesig még csak... 7 van.
- Igen, tudom, de annyira izgultam, hogy nem igazán tudtam aludni - füllentettem, közben pedig éreztem, hogy az arcom vörösre vált, de erre ő csak nevetett.
- Tudom, ismerős. De ne izgulj, el fog jönni azaz idő, mikor nem fogod várni.
- Kétlem, de azért köszi. És te? Ilyen korán mész te is?
- Öhm, nem. Van egy kis elintéznivalóm a városban, csak aztán megyek suliba. Nem szeretnél esetleg elkísérni?
- Végül is, miért is ne?
Ezzel nekiindultunk a városnak. Mentünk kaját venni, aztán papírokat intézni, majd mivel még volt időnk, úgy gondoltunk, elmegyünk megreggelizni, amikor...
- Sziasztok. Hová-hová ilyen korán?
- Éppen enni indultunk. Velünk tart, Senpai? - kérdezte udvariasan Rika. Ő aztán tud bánni az idősebb korosztállyal...
- Igen, szívesen. De azért nem kéne elkésnünk az első óráról.
- Ne izgulj, visszaérünk.
- Remek. Akkor indulás!
A legközelebbi bárba indultunk, mikor megszólalt Rika telefonja, és közölte velünk, hogy mennie kell. Remek. Megint kettesben maradtunk...
- Szóval, Lea... Hogy tetszik az egyetem? - kérdezte Raito.
- Nagyon tetszik, köszönöm. Érdekes éveknek nézek elébe, szeretni fogom a sulit.
- Na, mi az? Most már nincs olyan szád, miután megtudtad, hogy a felsőbb éveseket nem szabad tegezni, ugye?
- Sajnálom, Senpai, hogy udvariatlan voltam - mondtam meghajolva, miközben pedig azt mondtam volna neki, hogy húzz a francba, te seggfej!
- Na jó, ez így nem tetszik nekem! Túl engedelmes vagy. Szeretném, ha visszatérne az a régi, esetlen, csak szájra nagy kiscsaj. Rendben? Szóval: nagy száj, kis tudás.
- Ezt... Szerintem nem gondoltad komolyan.
- Már miért ne gondoltam volna komolyan?
- TE magad mondtad, hogy jól játszom. Szóval... - mondta, majd közelebb lépett, átkarolta a vállam, és mosolyogva folytatta.
- Igen, tudom. Zenében nem igazán ismerem a tréfát. Ha valaki jó, megmondom, de viszont ha valakinek alapból semmi tehetsége nincs hozzá, azt is megmondom az illetőnek - majd megállt, szembefordult velem, átölelt, és úgy folytatta. - Te viszont nagyon jó vagy. Remélem, az iskolai fesztiválon közös számmal lépnénk fel.
Nem hiszem el, hogy ilyet mondott nekem... Egy srác, aki idén fog diplomázni. Az egyetem hercege... Miután sikerült magamhoz térnem, elhúzódtam tőle, rámosolyogtam, majd megszólaltam.
- Igen, az nagyon jó lenne... - mondtam, majd mosolygott, megfogta a kezem, és tovább mentünk. Megreggeliztünk, sokat nevettünk, majd visszamentünk az egyetemre. Megkezdődött az első óra, s ezzel az utazásom ebben a nagyszerű épületben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése