- Amióta csak megláttalak, arról álmodtam, hogy esetleg összeállunk pár szám erejéig.
Én pedig lefagytam. Örültem, de egyben csalódott is voltam. Örültem, hogy tetszik neki a zeném, de ugyan akkor szomorú is voltam, hogy CSAK zenélni akar. Nem igazán tudtam mit reagálni erre. Percekig álltunk ott némán, egymásra meredve, én meglepődve, ő bosszúsan nézett rám. Nagysoká elmosolyodtam, mire ő húzta fel a szemöldökét, majd megszólaltam.
- Értem. Tudtam róla, mármint, hogy megbeszéltük a közös dalt, én mégis ígéretet tettem valaki másnak. Sajnálom. Remélem nem haragszol - mondtam, majd közelebb lépett hozzám, és megszólalt.
- Semmi baj. Akkor... Összehozzuk?
- Igen, persze - mosolyogtam rá. Erre nevettünk, ő kézen fogott, és kéz a kézben haladtunk vissza az egyetem felé. Mindenki megbámult minket, tátott szájjal meredtek ránk, irigykedve súgtak össze, egy lány kivételével. Az a lány gyönyörű volt, magas, és minden bizonnyal már nem ide járó lány. Ketten álltak mellette, akik még ránézésre itt tanulnak. Hirtelen a magas csaj odalépett hozzánk, és megszólalt.
- Anya üzeni, hogy siess haza, mert jönnek Nii-sanék.
- Mondtam, hogy ott leszek. Nem tudom, hova paráztok annyira.
- Oké, oké. De azt nem mondta, hogy kísérőt kell hoznod. Pontosabban a barátnődet. Remélem tudod, hogy Mina...
- Már megvan, kit viszek magammal - erre közelebb lépett hozzá, és úgy súgta tovább a lánynak. - Tudod nagyon jól, hogy ha fizetnek érte, se fogok elmenni Minamival SEHOVA!
- Miért vagy vele ilyen ellenséges? Ő csak a barátnőd szeretne lenni. Nem tett az ég világon semmi rosszat!
- NEM?! Lejáratott az egész zenei tagozat előtt!
- Nézd már el neki, könyörgöm! Csak szeret téged!
- Egy önző kis liba. Senkivel sem törődik. Magán kívül persze.
- Rendben. Ha így állunk, elárulnád nekem, hogy mégis kit kívánsz bemutatni Nii-sannak?!
- Reena, hadd mutassam be neked Leát. Gólya, zenei szakon. Lea, ő itt a nővérem, Takaya Reena.
Rám nézett, majd némi leplezett undorral nyújtotta felém a kezét, én pedig mivel még nem sikerült magamhoz térnem a meglepődöttségből,késve kapcsoltam.
- Örvendek a találkozásnak, Lea-chan.
- Ó, én is... Nagyon örülök, Reena-san - makogtam, majd megtörtént a bemutatkozás.
- Nos... Nekem mennem kell. Van még dolgom bőven, csak anya megkért, figyelmeztesselek. Örültem, Lea-chan, este találkozunk. Raito, vigyázz magadra.
És elment... Miután hallót.volságon kívül éreztem a nővérét, kérdőn néztem Raitora.
- Takaya Raito... Mégis mi a fene folyik itt?! Milyen vacsora?!
- Lea, nyugodj meg, kérlek. Mindent elmagyarázok. Apám öccse nálunk tölt pár napot, és azt mondta, elvárja tőlünk, hogy az érkezük napján megrendezendő vacsorán bemutassuk neki választottunkat.
- És... Ezek szerint, te engem választottál. Belehaltál volna, ha korábban közúid velem? Mit tennél, ha most azt mondanám, hogy nem érek rá?
- Hm... Megtehetnéd, de nem fogod, mert ráérsz. Kérlek, Lea. Ne hagyj cserben. Inkább meghalok, minthogy Minamival kelljen mennem bárhova is.
- Aha, szóval inkább én, mint az a Minami, vagy ki. Ugye?
- Lea, kérlek. Kezdetektől fogva téged akartalak megkérni erre. Szóval? Megtennéd, hogy megjelensz, mint a "barátnőm"?
- Rendben, legyen. Remek. Ez esetben tessék - a kezembe nyomott egy dísztáskát, majd folytatta - Ezt vedd fel, én pedig 7-kor legyél a koli előtt. Ne aggódj, ki vagy kérve. Na de megyek, még van egy kis dolgom. Este találkozunk. Szia.
Köszönt el, majd, puszit nyomott az arcomra és elviharzott. Még mindig tátott szájjal, de elindultam a koli felé. Útközben találkoztam a szobatársaimmal, így együtt léptünk be a koliba. Izgatottan vártam az estét, de végül hamar eljött. Lehet, hogy hiba volt elfogadni azt az ajánlatot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése